Oct 20, 2011

A cukorbetegséggel kapcsolatos bőrjelenségek

A szervezet anyagcsere megbetegedései különösen bizonyítják, hogy a bőrbetegségek jelentékeny része nem más,  mint a belső szervekben végbemenő  kórfolyamatoknak tünetei. Ennek jeles példaképei a cukorbetegséggel (diabetes mellitus) kapcsolatos bőrjelenségek. Alig van még egy olyan általános megbetegedés, amely a bőrön oly számos kísérő jelenséget mutatna mint a cukorbetegség. Itt azonban ki kell emelnünk, hogy nincs olyan bőrelvátozás, amely kizárólag a  diabetes mellitusban van.Csupán arról van szó hogy bizonyos bőrjelenségek sokkal gyakoribbak a cukorbetegeken mint nem cukorbajosokon.
A bőrgyógyásznak különösen kell ismernie a cukorbetegséget kísérő bőrtüneteket, mert lehetséges, hogy éppen a bőrelváltozásokból elsőnek állapítja meg az addig fel nem ismert döntő jelentőségű anyagcserezavart. Tízéves prakszisomban erre volt jó néhány példa!
Teljesen tisztázatlan még az a kérdés, hogy a vér, illetve a bőr szövetének magasabb cukortartalma váltja-e ki az elváltozásokat, vagy más anyagcseretermékek keletkeznek, vagy éppenséggel az általuk előidézett érelváltozások a bőrjelenségek okozói.Egyes kisérletekből beigazolódott az a tény, hogy a cukorbetegek bőrelváltozásaiban olyan gyakran szereplő baktériumok és élesztőgombák magasabb cukortartalmú táptalajokat kedvelnek.
A bőrtünetek rendszerint nem késői jelenségek, az esetek 80% ban a diabetes felismerése utáni öt évben mutatkoznak, leggyakrabban a 60 év körülieken.
Pruritus diabeticorum- a cukorbetegek bőre nagyon gyakran viszket. Ez a viszketés kiterjedhet egész testre, pruritus generalisata, vagy csak egyes testtájékokra, pruritus localisata. A heves viszketéssel járó kaparás másodlagos baktériumos vagy gombás fertőzésekhez vezet. Fiatal egyéneknél, akár nőknél, akár férfiaknál ha a nemi szerveken, vagy azok közvetlen közelében kellemetlen égő, viszkető érzés jelentkezik a vércukorszintet minden esetben le kell ellenőrizni!
A cukorbetegek különösen fogékonyak a fertőzésekre. A leggyakrabbak a gennykeltő baktériumos fertőzések:furunculusok(„kelések”) erisipellas ( órbánc) abscessus(tályog)
Panaritium( gennyes körömgyulladás) impetigo ( ótvar).
A pyogen ( gennykeltő) megbetegedések mellett a gombás fertőzések, főleg élesztőgombák okozta elváltozások gyakran lépnek fel a cukorbetegeken.Ezek a fertőzések hajlatokban,ujjak között, szájnyálkahártyán jelentkeznek legtöbbször. A fertőzések kezelése  több odafigyelést, kitartást igényel  mert a folyamat igen makacs.A gyógyításban leglényegesebb a szénhidrátanyagcsere zavarának rendezeése!
Nem csupán a magas vércukorszint, hanem a diabetes mellitus anyagcserezavarának más tényezői is (egyes zsírsavak pl) következményes érfalelváltozásokat hoznak létre. A diabeteses anyagcserezavar legrettegettebb vascularis szövődménye a gangraena. Főleg a korábban elhízottak és a későn felismert diabeteses betegek szövődmé nye. Az üszkösödés többnyire a láb öregujján vagy a sarkon alakul ki.Kiváltásában gyakran kisebb traumák (ütés lábfeltörés,körömvágás)szerepelnek.Necrobiosis lipoidica
diabeticorum.Rendszerint a cukorbetegség több éves fennállása után mutatkozik. Panasz nélküli bőrelváltozások, a lábszár elülső felszínén, szimmetrikusan helyezkednek el. Lencsényi nagyságú, éles határú, tömött, viaszosan fénylő papulák ( göbcsék).
Az  fent említett bőrelváltozások a leggyakoribbak, ezeken kívül még sok más kísérő bőrtünet is  jelenkezhet.Hangsúlyozni kell, hogy a helyes cukorbeteggondozás rendkívül csökkenti a kísérő bőrjelenségek arányszámát.
A diabetes mellitust a relatív vagy abszolút insulinhiány okozza a szervezetben.Kezelésében ennek a hormonnak a pótlásán van a legnagyobb  hangsúly.Sajnos insulin-kezeléssel kapcsolatos bőrjelenségek is léteznek. Ezek lehetnek localis allergiás reactiók ( viszketés, égésérzés, tályogképződés) illetve generalisált reactiók. Ezek utóbbiak ritkák. Nem sokkal az insulinnak a therápiába való bevezetése után már észlelték hogy a befecskendezések helyén teknőszerű behúzódások, gödör-és árokszerű vájulatok keletkezhetnek.Az insulinlipodystrophiák többnyire elkerülhetőek, ha a befecskendezések mindig előírásszerűen, nem túl mályen, más-más helyen történnek.