Nemi betegségeken az olyan megbetegedéseket értjük, amelyeket az ember szexuális úton kaphat el.A legújabb elnevezésük ezeknek az egészségügyi problémáknak STD (Sexual Transmitted Disease – szexuális úton terjedő betegségek).
A 4 klasszikus alapbetegség: szifilisz (luesz), gonorrhoea (tripper, kankó), ulcus molle (lágyfekély), lymphogranuloma venereum. A 4 alapbetegség közé újabban ide soroljuk a HPV (human papilloma vírus)-fertőzést, Chlamydia trachomatis-fertőzést és az AIDS-et.
Ezeken kívül sok más betegség is átvihető közösüléssel, mégsem soroljuk őket a nemi betegségek közé, mert a gyakoribb átviteli útja nem szexuális.
SZIFILISZ
(vérbaj, bujakór)
Az emberiséget a történelmi újkor kezdete óta kísérő kór, mely évszázadokkal ezelőtt akut lefolyású, gyorsan halálhoz vezető megbetegedés volt. Az idők folyamán a kórokozó emberre történő adaptálódása következtében azonban krónikus, stádiumokban zajló betegséggé szelídült. A szifilisz eredetéről két elképzelés van. Az egyik szerint a trópusokon léteztek olyan területek, ahol a kórokozó állandóan jelen volt, és ott már a lakosság gyermekkorban megfertőződött. A betegség a néger rabszolgákkal együtt terjedt északra, és a civilizáltabb, ruhát viselő közösségekben nemi kontaktus révén terjedt.
A másik elképzelés szerint a szifilisz Amerikából származik. Régebbi arab, egyiptomi és görög leírásokban csakugyan nem említik a betegséget. Amerika felfedezése előtti időből származó indián csontokon szifilisz okozta elváltozások mutathatók ki. Európában először a XV. század végén, Amerika felfedezése után jelent meg és terjedt el, valószínű, hogy Columbus hajóinak legénysége fertőződött meg. A visszatért matrózok egy hányada részt vett VIII. Károly francia király zsoldjában Nápoly 1494. évi ostromában. A betegség a hadviselő felek soraiban gyorsan elterjedt, és Nápolyból indult az a kór, amelyet az olaszok francia, a franciák olasz betegségnek neveztek. Az évszázadok óta ismert probléma sok ember halálát okozta. Többek között híres művészek is áldozatául estek, pl. Ady Endre, Munkácsy Mihály, Franz Schubert, Van Gogh.
Az orvostudomány nagy felfedezései, melyek a szifilis megelőzését és gyógyítást lehetővé tették a XX. századból származnak. Az 50-es, 60-as évek különböző járványügyi intézkedései, a kötelező penicillinkezelés bevezetése, a térségre jellemző szocio-társadalmi-politikai helyzet eredményeként a megbetegedések száma jelentősen csökkent. Olyan mértékben, hogy a 80-as évek végére egy-egy tünetes szifiliszes eset igazi szakmai „csemegének” számított. Ez a szifilisz szempontjából paradicsominak tekinthető helyzet a 90-es évek elején jelentősen megváltozott. Az alvó oroszlán felébredt, és bár gyógyítható megbetegedés, újult erővel söpör végig a világon. Az újkori szifiliszes járvány az 1990-es évek elején indult Kelet-Európában.
A szifilisz kórokozója a Treponema pallidum nevű baktérium. A betegség közvetlenül szexuális úton (a bőr és a nyálkahártya sérülésein át), transzplacentárisan (anyáról a gyermekére) vagy vérrel terjedhet. A betegség kezelés nélkül stádiumokban zajlik, tünetmentes és tünetes szakaszok váltják egymást. Ezek szerint megkülönböztetünk szerzett és veleszületett szifiliszt, a fertőzőképesség szempontjából viszont van korai fertőző és késői, szexuális átvitel szempontjából nem fertőző szifilisz.
A fertőzés lefolyásának 4 stádiumát különböztetjük meg.
A kórokozó a behatolási helyen egy körülírt gyulladásos területet hagy, ez később kifekélyesedik, majd kb. 6 hét alatt heget hagyva hátra begyógyul. A behatolás helye a nemi szerveken kívül lehet a szájban, a végbélnyílás körül is. Ebből a sebből általában egy van, és mindig kíséri a nyirokcsomók fájdalmatlan duzzanatát.
A második stádiumban testszerte különböző bőrkiütések jelentkezhetnek, a beteg ebben a stádiumban is fertőző.
A harmadik és a negyedik stádium nem fertőző és fájdalommentes. Különböző szervrendszereket érinthet, de a hatásos diagnosztikának és az antibiotikumos kezelésnek köszönhetően ennyire előrehaladott formában szinte nem is létezik. Ebben a szakaszban különben már nem is lehet kigyógyítani, csak a tüneteket kezelni.
GONORRHOEA
(tripper)
Bakteriális fertőzés, mely a nemi szervek és a húgyutak gyulladását okozza. Már a Biblia is említi. Tünetei férfiaknál sokkal szembetűnőbbek: fehéres-gennyes váladék, amely a húgycsőnyílásból ürül. Nők fertőzése nemritkán látható jel nélkül lefolyik, ám tovább fertőzhetnek. A tünetek a nemi aktus után 3–5 nappal jelentkeznek. A Neisseria gonorrhoeae nevű baktérium okozza. A gonorrhoea tipikus tünete a viszketés vagy fájdalom a fertőzés táján, továbbá az égető folyás.
ULCUS MOLLE, LYMPHOGRANULOMA VENEREUM
Napjainkban ez a két nemi betegség Európában nem lelhető fel.
HERPES GENITALIS
A nemi szerveken megjelenő fertőzés, a herpes genitalis vagy más néven HSV–2 vírus okozta herpeszek a nemi aktus során terjednek. A nemi szerveken és környékükön előbukkanó apró hólyagok néhány nap múlva nagyobb hólyagokká egyesülnek, ezután 7–20 nap alatt gyógyuló, heges fekélyekké változnak. Megelőzésükben nagy szerepe van az óvszerhasználatnak, valamint az alkalmi nemi kapcsolatok kerülésének.
CHLAMYDIA TRACHOMATIS
A Chlamydia trachomatis speciálisan viselkedő baktérium, melyet csaknem 100 éve ismer az orvostudomány. A Chlamydia trachomatis a leggyakrabban előforduló szexuális úton terjedő fertőzés. A szexuálisan aktív nők 15–25%-ánál kimutatható a kórokozó, de gyakori patrnercsere esetén ez az arány megközelítheti a 40%-ot is. Különösen veszélyben vannak a szexuális életet épp csak elkezdő fiatalok, egészen 25 éves korig.
A leggyakoribb tünet a folyás enyhe viszketés kíséretében, amely néha saját magától is eltűnik, azután visszatér. Ha a fertőzés hosszabb ideig kezeletlen marad, a baktérium a kismedence szerveit támadhatja meg. Szövődményként meddőséget okozhat mind a férfiaknál, mind a nőknél.