A hajas fejbőr több szempontból is különleges bőrfelületnek nevezhető. Hajszálakkal és mirigyekkel a legdúsabban borított testtájunk. A hajas fejbőr korpásodása manapság igen gyakran megjelenő tünet, ami a problémával küzdőknek sok gondot okoz. A ruhán, vállon állandóan megjelenő kisebb-nagyobb hámsejtcsoportok viszketést, súlyosabb esetben pirosodással járó gyulladást váltanak ki. A korpásodás lényegében fejbőrünk fokozott hámlását jelenti, melyet számos tényező kiválthat. Ez az állapot nagyon gyakori, rendelőmben szinte mindennapos jelenség. Megjelenése annyira általános, hogy sokan nem is tartják kórosnak fejbőrük fokozott hámlását. A korpásodás tünet, nem önálló betegség, a hátterében az alkati tényezőkön túl jól meghatározott bőrbetegség is meghúzódhat. A korpásodás általában igen makacs állapot, a tünetek elmúlasztása után rendszeresen kiújulhat, ami állandó kezelést és nagy türelmet igényel a betegek részéről.
A hajas fejbőr korpásodása leggyakrabban seborrhoeás bőrtípusnál jelenkezik. A seborrhoeás olyan bőrtípus, amelyen a faggyúmirigyek fokozottan működnek. Faggyúmirigyek főként a hajas fejbőrön, az arcon, a mellkas és a hát felső részén találhatók. A faggyútermelés fokozott újszülöttkorban. A baba fejbőre hámlik, általában az arcbőr, mellkas is gyulladt, hámlik. Gyermekkorban az előfordulása viszonylag ritka, később, serdülőkorban a hormonális változások serkentik a faggyúmirigyek működését, ezért náluk és a fiatal felnőtteknél látható leggyakrabban seborrhoeás korpásodás. Ez az állapot főleg fiúkat érint.
A korpásodás és a hámlás ugyanannak a folyamatnak a látható jele. A bőr felső rétege, a hám több sejtrétegből áll. A hámsejtek a legalsó rétegben „születnek” és kb. 28 nap alatt vándorolnak a legfelső szarurétegig. Ez alatt eltűnik belőlük a sejtmag, a sejteket szinte kizárólag szarufehérje tölti ki, és lemezesen összepréselődnek. A szaruréteg tetején a sejtek és a belőlük képződött lemezek elveszítik az őket szorosan összekapcsoló elemeiket is. A lemezek elválnak egymástól, normális esetben észrevétlen hámlás formájában leválnak a testfelszínről. Ha ez a sejtvándorlás valamilyen ok miatt felgyorsul, a sejtek alkotóelemei, így az összekötő „kapcsok” sem tűnnek el idejében, nagyobb sejtcsoportok válnak le együtt, ezeket mi korpának, szarupikkelynek látjuk. Számos tényező kiválthatja a bőr gyulladását, irritációját, ezeknek következménye a sejtérés, sejtvándorlás zavara, vagyis megjelenik a korpa. A faggyúmirigy-túlműködés önmagában is fokozza a bőr gyulladásos hajlamát, ezenkívül kedvez bizonyos mikroorganizmusok elszaporodásának is. Ezek közül az utóbbi időben igen sokat emlegetik a Pityrosporum ovale nevű sarjadzó gombát. Ez a gomba részét képezi a bőr normális mikroflórájának. A Pityrosporum ovale kórokozószerepét egyesek cáfolják, elszaporodva azonban valószínűleg felelős a bőr irritációjáért. Tudnunk kell azt, hogy minden egyes hajszálhoz a fejtetőn egy faggyúmirigy kapcsolódik. Minden inger, ami a fejtetőt éri (mechanikai, fizikai vagy vegyi) arra készteti a faggyúmirigyeket, hogy egyre jobban termeljék váladékukat, és így megvédjék a hajas fejbőrt az őt érő ingertől. A gyakori, mindennapos hajmosás, a hajfestékek, színezők folyamatos használata, az irritáló hatású hajsamponok, a különböző hajpakolások állandó alkalmazása mind-mind kiválthatja a korpásodást. Szakmai tapasztalatom szerint igen gyakran nem is túlzott faggyúmirigy-termelésről van szó, elég csak ezeket az irritáló szereket elhagyni és a korpa eltűnik. Tehát hajat mosni elegendő hetente egy alkalommal, vagy maximum ötnaponként valamilyen növényi eredetű hajkímélő samponnal. Ha ez nem elegendő, akkor mindenképpen bőrgyógyászhoz kell fordulni segítségért. Jó hatásúak a kéntartalmú samponok, melyek a hámsejtek működését is befolyásolják és gombaellenes, fertőtlenítő hatásuk is van. Hasonlóan jó eredménnyel használhatók a szelénium-szulfid-tartalmú szerek is. Tartósan egy készítmény használata nem célszerű, mert elveszti a hatását, ezért néhány havonta ajánlatos váltani.