Bőrgyógyászati
rendelőmben az utóbbi időben gyakran
hangzik el a következő dialógus:
Páciens: Jó napot kívánok doktornő! Nekem néhány nappal ezelőtt a bőrömön
valamilyen elváltozások jelentek meg. Utánanéztem és olvastam az
interneten és ott azt írta, hogy nekem ilyen meg ilyen bőrbetegségem van.
Megvettem a gyógyszertárban azt a kenőcsöt amit ott írt.
Én ( a bőrgyógyász):
akkor minden valószínűséggel rám nincs is szükség, hiszem megvan a diagnózis,
terápia. Beteg: de sajnos nem múlt el a bőrbetegségem! Ezután elkezdődik a
vizsgálat, sokszor kiderül, hogy én sem tudom rögtön rávágni a pontos
diagnózist, hiszen ez a bőrgyógyászatban szokványos dolog. Akkor én
megkérdezem a beteget: Honnan tudja, hogy mi a neve a betegségének, mikor én sem tudom
pontosan ?Akkor mit nézett az interneten? A beteg: de ott ugyanúgy nézett ki
képen mint az én bőrömön. Tudni kell azt, hogy a bőrgyógyászatban nagyon sok
betegség hasonlít egymásra: kicsi, kerek piros és viszket! Főleg egy laikus
számára tűnik úgy ,hogy minden bőrbetegség egyforma. Azért van a bőrgyógyász,
hogy kikérdezze a beteget a bőrelváltozások kezdetéről, alakulásáról és a
szubjektív panaszokról. Nem hiszem, hogy az internet mindezt tudja és főleg nem
hiszem, hogy helyettesíteni tudja az
orvost! Nagyon gyakran megtörténik, hogy
a páciens valamit elolvasott az interneten, jól fölzaklatta magát, nem aludt
napokig. Végre eljött az orvoshoz, kiderül, hogy köze sincs ahhoz a „rosszhoz”
amit ő olvasott!
De olyan eset is van, hogy
egy aránylag komoly,krónikus bőrbetegsége van a páciensnek, amely
nagyobb odafigyelést igényel, elolvassa az interneten és azt fogadja el ami
neki éppen megfelel, a többi tudnivalóról tudomást sem vesz. Szóval, véleményem
szerint igen nagy a konfúzió ebben a tekintetben, főleg azért mert az internet
nem szelektív. Mindenki írhat mindent és mindenről.
Sokszor elkondolkodom azon,
hogy ha én például a hídépítésről szeretnék valamit megtudni az internetről,
vajon mennyi „badarságot” olvashatnék! Amikor én egy bőrgyógyászati témáról
szeretnék írni, akkor természetesen megnézem én is az internetet, de
csakis szakmai honlapokat nézek meg.
Tudom már, hogy miről szeretnék írni, de
utánanézek, hogy ott milyen sorrendben, mennyit írnak egy-egy témáról. Ha
véletlenül eltévedek más honlapokra, elképesztő mennyiségű valótlanságot, téves
dolgot írnak le. Persze, az internet
világában élünk és alkalmazkodni kell
fiatalnak, öregnek ehhez az életvitelhez. Éppen ezért örömmel vettem tudomásul,
hogy a fiatal orvostanhallgatóknak ma már nem azt mondják a professzorok, hogy
a beteg ne olvasson az internetről, hanem
megnevezik azokat a honlapokat ahol érdemes utánaolvasni az embereknek a
saját betegségükről.
A telemedicina
olyan egészségügyi szolgáltatás, amelynek során a páciens és az orvos nem
személyesen tartják a kapcsolatot, hanem valamilyen adatátviteli rendszeren
keresztül kommunikálnak.A bőrgyógyászat visualis jellege miatt a telemedicinai
szolgáltatások közül hamar az élre tört.
Dánia egy közeli
szigetén már évek óta működik a teleorvoslás. A helyi egészségügyi központban
nővérek fogadják a pácienseket, akik a kérdéses elváltozásokat egy-egy fotón
továbbítják a bőrgyógyász felé. A felvétel beérkezik a telemedicinai centrumba,
majd az orvos megvizsgálva a képeket felállítja a diagnózist.
Néhány hónappal
ezelőtt a Szegedi bőrklinikán hallgattam egy előadást a teledermatológiáról.
Megvallom őszintén egy szót sem értettem az egészből.Az előadás után Kemény
professzor, a klinika vezetője, egy interaktív teledermatológiai központ
gondolatát vázolta fel a hallgatóságnak.Elképzelései szerint az igazi áttörést
egy olyan centrum jelentené, ahol a beteggel együttműködve lehetne felállítani
a diagnózist. A pikkelysömör, az ekcéma vagy az akné bőrbetegségek esetében a páciens
a feltöltött minták közül kiválaszthatná azt, amelyik közelebb áll állapotához,
a rendszer pedig automatikus választ küldene, benne a terápiás javaslattal.
Évszázadok óta
tanítják az orvosi egyetemen, engem is természetesen így tanítottak, hogy fontos
a beteg és orvos közötti empátia, pozitív kapcsolat. Fontos, hogy a betegnek
bizalma legyen orvosában, fontos az első szemkontaktus, fontos hogy az orvos
minél jobban és részletesebben kikérdezze betegét a panaszairól. Mindez azért
fontos, hogy minél pontosabb diagnózist lehessen felállítani és a beteg minél
előbb gyógyulhasson. Egy pikkelysömrös, ekcémás betegnél nagyon gyakran
fontosabb, az hogy szóban foglalkozzunk a beteggel, újból és újból elmondjuk
neki krónikus bőrbetegsége jellegét, bátorítsuk, biztassuk, hogy elég kitartó
és türelmes legyen. Okostelefonnal,
fényképpel, e-maillel ez szinte
lehetetlen. Már hozzám a rendelőbe is érkeznek okostelefonos fényképek. Nehezen
tudok ezeken a felvételeken eligazodni, mert
vagy nem tudom felismerni a bőrrégiót, vagy túl erős, vagy túl gyönge a
fény.
A technikai
eszköszök, kamerák, internetes adatátvitel javíthatják a bőrbetegségek távolból
történő diagnosztizálását, de ezek a lehetőségek azonban jogi,információ- és
adatkezelési problémákat is felvetnek, nem beszélve a vizsgálatok biztosítókkal
történő elszámolásának nehézségeiről.
A módszer az
eszközök folyamatos árcsökkenése
ellenére is igen drága és csak ott gazdaságos, ahol a rossz ellátottság, vagy a
nagy távolságok miatt nem érhető el könnyen bőrgyógyász,.